Itt a Húsvét! Már nem festek tojást, de eszembe jutnak a régebbi idők, mikor ezt lelkesen megtettem. Érdekes, nem falusi környezet, hanem Budapest, de sok éven keresztül jöttek hozzám locsolók. Kiskamaszt, kamaszt nyilván nem lehet elküldeni a nyanyához locsolni, de apával eljönni teljesen normális volt, és imádtam.
Akkor még festettem tojást. Volt egy nagyon jó trükköm, még gyerekkoromban szedtem össze. Mindenki ismeri a viasszal írott tojásokat, meleg viasszal, speciális írókával rajzolják a mintát a tojásra, és olyan hőmérsékleten festik, hogy a viasz ne oldódjon le, így a rajzolt mintát nem fogja be a festék. Na, ezt nem próbáltam ki sohasem. Nagyon babrásnak tűnt. A másik megoldás viszont nagyon egyszerű. Bolti tojásfestékkel befested a tojást, ahogy írva vagyon. Kihegyezel egy hurkapálcát (fogpiszkálóval is lehet, de a hurkapálcának jobb a fogása), egy pohárba öntesz 1 milliméternyi ecetet, ebbe mártod a hurkapálcát, és rajzolsz vele a tojásra. A behúzott vonalon az ecet felmarja a festéket, és egy pura rongydarabbal letörlöd. Egészen finom vonalú minták hozhatók létre. Ezt csak azért írtam le, mert remélem, még sokan festenek, hímeznek tojást.
Ahogy öregedtem, ellustultam, és egyszerűen alkoholos „aranytollal” hímeztem a tojásokat, ami nem túl autentikus, szégyelltem is egy kicsit, de nagyon egyszerű.
És most, az eset, amiért ezt az egészet elkezdtem írni. Nem tudom, nevezhetnék-e a világ leghelyesebb gasztrobalesete címre vele, de talán. Ekkora bakit! Sokan ismerik a hibiszkusz teát. Nem arra a kis szinezőre gondolok a filteresekben, hanem mikor maroknyi egész virágból főzi az ember lánya. (Mikor itthon még nem volt kapható, vagy kapható volt, de nem tudtam róla, kilószám hoztam egyiptomi nyaralásaimról). Győnyörű, mélyvörös színe van. Nagyon kitaláltam, hogy én ebben festek tojást. Nagyon természetes, nagyon szép lesz. Tea kész, főtt tojások bele, hagyom állni, és jött a döbbenet. A tojások elszineződtek, de nem pirosak lettek, hanem éjfeketék. Kész. Több tojás nem volt, tojásfesték nem volt, ez volt, ez lett a végeredmény.
Közben a gyerekek felnőttek, egyetemisták, megnősültek, apák szólóban vagy átjönnek, vagy nem, így már nem buli. Már nem festek tojást, a Húsvét hangulatát már csak a madárkákkal adom meg, ha jön valaki, a funkciót betöltik, ha nem jön senki, akkor megeszegetem őket.
Kellemes locsolkodást!
Bárányragu leves
Ragulevest mindenki tud főzni. Lehet csirkemellből is. Ha húsvét, akkor bárány. Bárányragut is mindenki tud főzni, az internet szerint. Egy, szerintem a ragulevesbe kell csontot főzni, csak úgy az íz, és az állag miatt. Kettő, csontos húsról hús leszedése, vagy csontos hús darabolása, hát nem. Szerencsés véletlen, hogy itt van a háztömbömmel szemben a szuper Szir, így leegyszerűsödött a folyamat. Darált bárányt veszek, és levescsontot. (ez utóbbit nem tudom, hogy veszem-e, vagy kapom, mert csak a lényegre, azaz az árura koncentrálok, egyszer, mintha lett volna ára, de most, miután lemérték a darált bárányt, mondták az árát, aztán a hentes kiadott egy zacskó csontot, mintha nem mondtak volna többet). Ennyi az előjáték.
A leves:
A csontot főzöm egy, másfél óráig, aztán leszűröm. Csontíz megvan, szilánk nincs. Két nagy fehér- és sárgarépa, felszeletelve, vagy legyalulva, kevés (oliva)olajon, sózva, megpárolva, aztán felöntöm a csontlével, és fűszerezem. Őrölt fehér bors, szárított lestyán, és petrezselyem zöld, és a szárított, őrölt tárkony. Amíg ez felforr, bekeverem a húsgolyókat, harminc dkg darált bárány, egy tojás, só, bors, más semmi. 2-3 cm átmérőjű golyók, fél óra alatt átfőnek, és jöhet egy tejfölös habarás. Ebből 8-10 adag leves lesz. Persze, zöldborsó még jöhetne bele, csak kérem, hagyma, fokhagyma, vagy leveskocka ne! Ezek ártanak az íznek.
