Apáti Bence. Itt van egy nagy, erős, elkötelezett ember, naponta megírja akárkiről az akármit. Szinre mindegy, hogy igaza van-e, vagy sem, de nincs komment, nincs levélcím, nincs visszabeszélés „mint például a hit, a kereszténység, a hagyománytisztelet, vagy a hazaszeretet.”, „az újmarxista vadliberálisoknak ilyen szavak hallatán azonnal kidagadnak az ereik, egész testüket elkezdi rázni a remegés, a szájuk szélén is megjelenik az aktuális lelkiállapotukat jelző vékony habcsík, majd ezek a vészjósló tünetek egy artikulálatlan és hangos üvöltés formájában csúcsosodnak ki.”, írja ő, a visszafogott, szeretetben hívő keresztény. Dehogy habzik a szája, és vitatkozni is lehet vele. Ja, nem.

„hogy ne bukkannánk valami fröcsögő, a keresztényeket és Tóth Gabit gyalázó-kurv@zó-álszentező hányásba, pardon írásba.”. Senkit nem érdekelne, hogy Tóth Gabi megtért-e, ez a magánügye lenne, ha ő is annak tekintené. És a magyarság sem ott kezdődik, hogy seggig erő műcopfot pörgetünk. Ez a klipp  nagyon gagyi lett, és Apáti Bence írása is, sokadszor.