Törpe, egy másik család öregúr kutyája. .jpg)
Jó pár éven keresztül ez úgy működött, hogy feljöttek, Törpe behúzott a nappaliba, lefeküdt a kiválasztott állatbőrre (nálam szőnyeg nincs), és türelmesen kivárta, hogy meddig beszélgetünk a gazdival. Ha megunta már, odament a gazdihoz, pusmogtak egy kicsit, megegyeztek, hogy még egy kicsit, Törpe visszafeküdt.
Pár éve történt, hogy valami csokis süti evésre érkezéskor behívtam Törpét a konyhába. (azóta javultam, már kutya csemegét tartok). Ez az egy alkalom elég volt arra, hogy Törpi, ha megérkezik, nem a nappaliba indul, hanem kapásból befordul a konyhába, mert ott Neki valami JÁR.
Törpit pár napja meg kellett műteni. Nem ragozom, Ő viszont valószínüen úgy döntött, hogy egyszer élünk, a műtét utáni látogatásnál, az „érkezés-konyha” futam után, kifele, gazdikon már a kabát, még egy kör konyha, élvezzük az életet, amig lehet! Imádom!Törpi, ha kinyúlt (ez nem nálam van):
