Elmúlt a tavasz, ráadásul kemény tél volt, de az azáleák nagyon szépen túlélték, takarás, mentés nélkül.
A futórózsa is jól bírta, És ez nem csak gyönyörű, hanem illatos is!
A Paul McCartny fantázia nevű bokorrózsától is megszédülök!
Sajnos, a kicsi cserépben levő minirózsák közül pár megadta magát a sorsnak, behozhattam volna őket, késő bánat! Vigasztalnak a megmaradtak.
A teleltetettek a leánderek, és a muskátlik.
És a nyáriak, a kedvenc "gyalog" petúniáim:
És még van szomorú fűzfám, csavart fűzfám, nyárfám, tujáim, és egyebek. Kb. 80-90 cserépben küzdök a gazzal, ami gyorsabban nő, mint bármelyik virág. Volt anno egy idős bácsi, aki, mikor anya panaszkodott, hogy gyorsabban nő a gaz, mint a vetemény, azt mondta, kislányom, ne csodálkozz, a gaz a föld édes gyermeke, amit belevetünk, az csak mostoha. Persze, hogy az édes gyermekét gondosabban neveli.
