„Az unokahúgom Manchesterben ment férjhez, és azt hiszem, összehozták Anglia legolcsóbb esküvőjét. Előzményként, az eljegyzési gyűrűt a vőlegény tervezte, ezt nagyon romantikusnak találom, senki másnak nincs pont ilyen.
Van egy kertészet, (Hulme Community Garden Centre), aminek van egy közösségi tere, ezt bérelték ki, gyönyörű, tele virággal, növényekkel, és bármelyik szállodánál olcsóbb.
Az esketés egy három kilométerre levő kápolnában volt, ahol, mivel anglikán, így miseruha sem volt, a saját papjuk ment velük, és öltönyben adta össze őket.
A lány szülei ugyan régen elváltak, de apja, anyja ott volt, az apja vezette oltár elé.
És a koszorúslányok, vőfélyek: a zenét egy baráti zenekar szolgáltatta, és a baráti körből volt három szólóénekes is. A templomban voltak igazán együtt vendégek, 120 körül számoltam egy az esketés utáni közös fotón.
A lakodalmi fogadás a kertészetben, a lány anyjának a mostani férje gulyást fűzött bográcsban, az egyik barátnője Jamaican Jerk Chickent készített Nigerian jollof rice-szal, és volt egy vegán asztal egy másik barátnőtől. És volt magyar bor és pálinka is.
A tálalás, és a dekoráció egyszerű volt, mint egy kerti partin, de a mozgás is olyan laza volt.
Itt éppen két idősebb úr elvonult a kert másik részébe beszélgetni.
Pihenés a buli előtt:
Elvoltak este nyolcig, és akik bulizni akartak, fogták a széküket és átmentek az utca túloldalág levő közösségi házba, ahonnét a székeket hozták.
A nyitótánc tangó volt,
és éjfélig ment a buli.
És most boldogok.”
Fotók: Amy Faith
