Nincs kutyám. Nem azért, mert nem szeretem őket, de én nem vagyok képes gondoskodni róluk, nem tudom sétáltatni, nem tudom orvoshoz vinni, (magamat sem), de vannak helyes kapcsolataim.
A testvérem sem akart kutyát tartani, de egy országút mellet talált kidobva három keverék kölyköt, és kockáztatva, hogy a felesége őt is kidobja velük együtt, hazavitte őket. Kettő a fia haverjainál landolt, a legkisebb marad, Pici
Az öcsikém kutyuja, még, mikor már csak ketten voltak:
Azután egyedül, a függönyben:
.jpg)
És egy kicsit fenőtt:
.jpg)
Balhéznak az öcsémmel:
Itt pedig engem szekál reggel hétkor. Mese nincs, mire felébredtem annyira, hogy lefotózzam, egy picit kifordult a képből. (ebben a helyzetben kb 20 cm-re volt az alvó fejemtől, és csak egy szunyogháló választ el bennünket) , Két nappal később ugyanígy ébresztett, de akkor már nála volt a labdája is, és a labdával a szájában vigyorogva ébresztett!
