HÉTKÖZNAPOK

Hogyan lett karácsonyfám.

Egyedül élek, és ötven éves koromig hazajártam a szüleimhez karácsonyozni, fel sem merült a saját karácsonyfa ötlete. Aztán előbb Apu, majd Anyu meghalt, és nem megyek haza. Amig hazajártam, az ismerőseimmel a karácsonyi találkozások lementek max 23-ig, és így senkinek nem tűnt fel, hogy nincs fa. Utána összejött a nagy futam. Baráti család férfi tagja 24-én délelőtt jött át, és megkérdezte, hogy hol a karácsonyfám. Én, nincs, nem volt, nem lesz, nem kezdek el vén fejjel bohóckodni. Meghallgatta. Elment. Húsz perc múlva csengetnek, nyitok, bepánikolok. Ott áll a barátom egy fával. Ijedtemben majdnem kitoltam a lépcsőházba, ilyesmiket mondva, hogy se tartóm, se diszem, és egyáltalán, én nem akarom. Megoldotta, a felmosóvödröt becsomagolta arany fóliába (az volt), beállította a fát. „Arany” golyófüzéreim voltak, mert az asztalra lerakott fenyőágat ezzel szoktam köríteni. Lett karácsonyfám. Voltam olyan hálátlan és gátlástalan, hogy január közepén még elpanaszoltam Neki, hogy mekkora gond volt eltüntetni a fát. Ezek után a következő évben cserepes fenyőt kaptam, ami csak augusztusban pusztult el. Akkor már a föld eltávolítása is gondot okozott (8. emelet). Beadtam a derekamat, lesz karácsonyfám, megegyeztünk, hogy legyen az övé az az „öröm”, hogy minden minden évben Ő veszi meg a fámat, és beállítja nekem, és most ott tartok, hogy már évek óta nagyon örűlök a karácsonyfámnak.

Na, ez az idei, gyönyörű. Az egyik kolléganőm kiröhögött, mert, mint mondta, ahhoz képest, hogy soha nem akartam karácsonyfát, és ezt hangoztattam is, pár éve swarovski kristályokból csináltam karácsonyfadiszt, (azok a lelógók), hát igen. És most boldog vagyok a karácsonyfámmal. Ennyit a szeretetről!

Sok bejegyzést olvastam mostanában a hittan/ erkölcstan témában. Utoljára egy commentre tellett, de most megpróbálom önállóan.

 Az egész ott lett eltolva, hogy nem választani kellene a hittan és erkölcstan között. A hittannak választhatónak kellene lenni plusz órában, annak, aki ezt igénylik, családilag.. Ez így volt már Kádár alatt is, és ne mondja senki, hogy tiltott volt, mert nem igaz. Kötelelezően kellene csak vallástörténet oktatás, mind az öt világvallás kapcsán, ne adj isten görög, német stb. mitológiák, csak azért, hogy pl a képzőművészeti, zenei alkotásokat helyre tudják rakni, értsék az emberek. Igen, ehhez a jogszabályalkotóknak is művelt embereknek kellett volna lenni. Igen, ez nagyon el lett hibázva.

Szeretem a zöldségeket. Majdnem mindet, és úgy, a saját ízükkel. Ez vett rá erre a szösszenetre.

Például az avokádó. 1000+ 1 guacamole recept a hálón, legalább ennyi padlizsánkrém recept, mindegyik úgy agyonfokhagymázva, hogy az alapnövény íze már sehol sincs.

Ebből már kiderülhetett, hogy nem vagyok fokhagyma párti, nem arról van szó, hogy nem szeretem, de ha úgy rendesen eszem egy adagot, utána két napig még a kristálycukrot is keserűnek érzem. A másik magyarázatot a sofőr srácunk adta, akivel sokat beszélgettünk kajáról is, többször mondtam, hogy fokhagyma nem, és egyszer megvilágosodott, és a következőt sikerült mondania: Tudom már, miért nem szereted a fokhagymát! Mert boszorkány vagy! Eddig a vicc.

Avokadó. Olyan nincs, hogy este vendég jön, lemegyek, veszek két érett avokádót krémnek. Vagy éretlen, vagy túlérett. A megoldás, megveszem az éretlent (az utolsó akció óta 18 db röhög a mélyhűtőmben), hagyom megérni a konyhapulton, amig benyomható lesz), megmosom, behörcsögölöm a mélyhűtőbe. Az avokádó nagyon jól bírja a fagyasztást, ráadásul a rostok kissé szétesnek, tehát egy szál villával krémmé keverhető. Nem kell más, mint só, bors, és egy kanál tejföl. Az avokádó gyorsan bebarnul a szabad levegőn, ez elkerülhető, ha előre akarjuk elkészíteni, akkor befűszerezzük, a belerakandó tejfölt elkenjük a tál tetején, ezzel lezárjuk, és csak tálalás előtt keverjük össze. Választékbővítésnek jó a ledarált trappista, só, bors, tejföl krém. Ha van idő, nagyon jó beszerezni a kész pici sajtos pogikat, ekkor a tálalás: pogik, két krém, és minden vendégnek egy sütis villa, pogi kettétör, és azt rak rá, amit akar.

A padlizsán. Szeretem a rántott padlizsánt, de ahhoz lusta vagyok. Natúr szelet, akár serpenyőben, akár tepsiben. Igen, hogy finom legyen, kell hozzá az olaj, (és persze a só, bors). Ha flancolok, alias vendéget várok, megfordítás után, mikor már majdnem kész, lehet rátenni bevagdosott párizsit, a közepén egy darabka sajttal, a párizsi kinyílik, mint egy virág, krumplipürével egy rendes vacsora. Egyébként hidegen, melegen, egy szelet kenyéren….

Persze, gasztropervez vagyok, a kenyéren úgy a legjobb, ha alákenek egy sonkás medve kockasajtot.

Túl vagyok életem felén (valószínűen jóval). Örülök az Erkel megnyitásának, kiváncsian várom az új előadásokat, felújításokat, de... A múltam, és az Operaház múltja. Szerintem nem vagyok egyedül, akibe "beégtek" bizonyos előadások, és szívesen nézné újra otthon. Kb évente kitör rajtam, hogy megpróbálom. Ilyenkor telefonálok, volt már, hogy lekapcsoltak a műszakhoz, ők nem tehetnek semmit. Aztán próbálkoztam e-mail-lel a megfoghatatlan "ügyvezetőnél". Ezt mellékelem: 

T ügyvezető!

Bocsánat, egy nagyon egyszerű problémám van, Biztosan nagyon szép az Operaház jövője, vevő vagyok rá, de abban a korban vagyok már, hogy a múltja is érdekel. Belémivódtak bizonyos előadások, amik vagy lekerültek a műsorról, vagy felújítják őket, de azt nem vagyok képes megérteni, hogy miért nem teszik közkincsé ezeket. A Madách, ha kihoz egy musicalt, már ott van a CD, DVD. Önöknek minden előadásról van felvételük. (bocs, már telefonon is próbálkoztam, az ellenérv az volt, hogy egy kamerás felvételük van csak, nem vágott film, de én a nézőtéren is csak egy helyen ülök, és ha ráírják, hogy egy kamerás színpadkép, senki nem fog reklamálni, legfeljebb nem 6, csak 4 ezer! Az előállítási költség fillérek.)

Ilyen pl. A bahcsiszerályi szökőkút, ifj, és id. Nagy Zoltánnal, a Kákszakállú még a tepsis változat előtt, a Ring még vetítés nélkül, kosztümösen, és elvonási tüneteim kezelésére (hat év maradt ki) a Saloméből beszereztem egy Covent Garden-es felvételt, de a magyar szebb volt!

Ez még csak nem is pénzkérdés, ez egyszerű döntés, nem hiszem, hogy megoldhatalan, és sok embert tenne boldoggá!

Választ sem kaptam, nem értem, miért

Valaki, akinek van befolyása a dolgokra, beszéljen már valakivel, és tegyék meg nekem/nekünk ezt a szívességet. Ezek az előadások ne csak egy archivumban rohadjanak. Segítsenek!

Volt már két méteres magról ültetett grapefruit fám, most is van egy másfél méteres. utánpótlást akartam. Öt magból kikelt kettő, itt a fénykép, az egyik egyed majdnem fehér. Nem fehér, inkább nagyon-nagyon halvány zöldes-sárgás, a fotóra kicsit rájátszott a vaku. A tesója ott van mellete, ugyanannyi vizet és fényt kapnak.

Nincs kutyám. Nem azért, mert nem szeretem őket, de én nem vagyok képes gondoskodni róluk, nem tudom sétáltatni, nem tudom orvoshoz vinni, (magamat sem), de vannak helyes kapcsolataim.

 

 

 

Törpe, egy másik család öregúr kutyája.

Törpit pár napja meg kellett műteni. Nem ragozom, Ő viszont valószínüen úgy döntött, hogy egyszer élünk, a műtét utáni látogatásnál, az „érkezés-konyha” futam után, kifele, gazdikon már a kabát, még egy kör konyha, élvezzük az életet, amig lehet! Imádom!Törpi, ha kinyúlt (ez nem nálam van):